indy.media.hu független média központ

Az EU, Spanyolország, és a multinacionális cégek lobbistái taktikát váltottak, és az egyenlő felek közötti megállapodást biztosító, két országcsoport közötti multilaterális megállapodás helyett erőből, külön-külön, bilaterális megállapodásokkal kívánják felnyittatni piacaikat a kisebb latin-amerikai országokkal. - Kasnyik Márton, a Védegylet önkéntese jelenti Madridból.

Pénteken este 6-kor rendezünk egy szolidaritási akciót a Nagymező utcában.

Nézzük meg közelebbről, mivel foglalkoznak azok, akik sose érnek rá semmire, mert „olyan elfoglaltak”. Meetingeken ülnek és próbálnak koncentrálni vagy jópofiznak, hogy kibírják valahogy, egyébként meg az irodában ülnek a képernyő előtt és levelezgetnek, iwiweznek-facebookolnak, telefonálgatnak, smseznek, szkájpolnak, időpontokat egyeztetnek vagy mondanak épp le, ja és persze meetingről meetingre járva dugókban időznek, vagy némi lelkifurdalással lógnak a városban „munkaidőben”, de csinálni közben szinte semmit sem szoktak. Úgy értem: semmi teremtőt, semmi valódit és kreatívat.

mihancsik zsófia beszélgetett nádas péterrel legalább egy hete, http://mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=21219
a helyenként naiv, de történelemben, lélektanban, európai viszonyokban igen jártas világutazót, marie antoinette polgári, egyszersmind vakítóan intelligens magyar változatát mintha megérintette volna valami a kor valóságából. a régi polgári elvek maradnak, de a makro-realitás mellett megjelenik a mikro-realitás, önkritikát, társadalomkritikát kever önfényezéssel és a régi statusquo-igenléssel…de hallga csak!

.

http://nol.hu/budapest/faval_valaszt_a_budai_polgar_
http://www.helyitema.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=28580&…

Önmagában semmilyen jelentősége nincs valamilyen újabb szubkultúra vagy párhuzamos nyilvánosság kialakításának, ha az nem a legszélesebb tömegeket célozza. A szélsőjobb régóta létező és igen kiterjedt párhuzamos nyilvánosságának is abból a részéből lett országos politikai tényező, ami a legkeményebb bulvár módszerrel vagy populáris stílussal operál (kuruc.info, Kárpátia együttes).

„Hát, nem megy. Próbáltam, próbáltam, de nem. Nekem ebben a kampányban semmi olyan nem jutott eszembe, amit megosztanék, túl azon, hogy érzelmileg érint, kizsigerel, meghasonlít. Igen, passzivista vagyok; igen, minél rosszabb, annál jobb; igen, nem megyek el szavazni.”

„az egyetlen dolog, amire kíváncsi vagyok, az valamilyen részvételiség felé vezető út . a többi uncsi. és röhöghetnékem támad, hogy demokratikus intézményrendszerünknél még egy facebook nevű kereskedelmi termék is részvételibb, demokratikusabb, akármibb.”

Őszintén szólva furcsának tartom, amikor valakik fumigálják (lekicsinylik - a szerk.) a jelenlegi rendszerben elért – kétségkívül kevéssé forradalmi, és általam sem elégségesnek tartott vívmányokat- és nem tudnak semmi mást felmutatni, mint pár, nagyon radikálisan a polc legfeltűnőbb részén tárolt Marx-kötetet, meg az ellen-operabált.

Elvtársak.

Útmutatást nyilván nem vártok, de véleményt talán igen.

Mindig inkább egy utcakő, mint milliónyi szavazat, de mi van ha egy utcakő sincs?

A hét kérdés arról szól, hogy mit gondoljunk a Jobbikról, LMP-ről, van-e értelme szavazni, van-e értelme bármilyen politikai cselekvésnek, lehet-e pártok nélkül politizálni és ha igen, mit kéne tenni. Vajon mi a legjobb taktika: a „legkisebb rossz választása”, a „minél rosszabb, annál jobb, dőljön a rendszer”, vagy valami más?

Bartha Eszter, Gulyás Attila:

A „mérhetetlen” tömeg:
Szimulációs modellek a rejtőzködő szavazók feltérképezésére


Az eddig megszokottaknak megfelelően a közvélemény-kutatással foglalkozó szervezetek rendszeresen nyilvánosságra hozzák az általuk végzett mérések adatait. Az adatok – csakúgy, mint a választópolgárok elképzelései kedvenc pártjuk szerepléséről a vasárnapi szavazáson - változóak. Mégis vannak, amikben a nagy közvélemény-kutatók (TÁRKI, Századvég, Szonda Ipsos, Nézőpont) egyetértenek, mint pl. abban, hogy a Fidesz vezető pozícióra tett szert, ezért ő a választás „tuti befutója”, a kis pártok közül pedig a következő ciklusban az MDF biztosan, az LMP pedig esetlegesen kiszorul a Parlamentből.

A kutatási eredmények azonban rejthetnek magukban meglepetéseket, ugyanis a közvélemény-kutatások közös jellemzője a nem válaszolók igen magas aránya még a választás előtti utolsó hetekben is (~30%). Ez nem csak a válaszmegtagadást jelenti, hanem magába foglalja a biztos pártszimpátiával nem rendelkezők „nem tudom” válaszait is. A kérdés tehát az, hogy milyen véleményt nyilvánítanak ezek a szavazók április 11-én?

Jelen írásunkban e választópolgárok véleményére és cselekvésére kísérlünk meg becslést tenni. Becsléseinkhez a TÁRKI és a Századvég Alapítvány 2010.04.08.-án nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási adatait használtuk.

A Századvég Alapítvány kutatása alapján a nem válaszoló szavazók között a szavazók között durván 50% azok aránya, akik - bár rendelkeznek kialakult pártszimpátiával - nem nyilvánítanak véleményt a közvélemény-kutatások során. Ennek számos oka van, az elméleti hátteret nem célunk ebben az írásban bővebben leírni. Jelenleg elegendő csak annyit mondanunk róla, hogy egyrészt az emberek bizonyos része alapvetően nem szeret nyilatkozni pártszimpátiájáról, másrészt pedig az adott vélemény vélt népszerűtlensége is sokakat visszatarthat a válaszadástól. Ez a vélt népszerűtlenség (vagy épp népszerűség) fakadhat a médiában sugallt üzenetekből, a párt ideológiájának népszerűségéből, és a pártnak az egyén közvetlen környezetében feltételezett népszerűségétől/népszerűtlenségétől.

Ezek alapján felállítható egy „sorrend” a pártok között abban a tekintetben, hogy vajon a hozzájuk fűződő szimpátia milyen mértékben kerül kinyilvánításra a lekérdezések során. Három lehetséges sorrendet tételeztünk fel a pártok között, melyekhez egy szimulációs modell segítségével kiszámítottuk a pártok mögött rejlő „valós” támogatottságot. Természetesen hangsúlyozzuk, hogy hipotetikus vélemény-nyilvánítási hajlandóságokkal dolgozunk minden párt esetében, mivel ezen attitűdökkel kapcsolatban nem áll rendelkezésünkre kutatási adat.
1. Sorrend: MSZP, MDF, LMP, Jobbik, Fidesz
2. Sorrend: MSZP, MDF, Fidesz, Jobbik, LMP
3. Sorrend: MSZP, Fidesz, MDF, LMP, Jobbik

Véleményünk szerint az MSZP-szimpatizánsokat jellemzi a legnagyobb mértékben véleményük elrejtése (ennek okai között szerepel a baloldaliság „stigmájától” való félelem, aminek történelmi okai vannak Magyarországon, a kormánypárt népszerűtlen intézkedései, a közelmúltban napvilágot látott politikai botrányok sora, stb). A kis pártok közül csak az MDF szavazótáborát tartjuk viszonylag tartózkodónak.

Az első feltételezett sorrendben a Fidesz szavazótáborát tekintjük a szimpátiájukat legkevésbé letagadó csoportnak, a kis pártok csak ezt követik. A többi két feltételezett sorrendben a kis pártok táborát (legtartózkodóbb az MDF tábora) pedig a legnyíltabbnak tételeztük fel. A feltevéseinknek megfelelő véleményeloszlásokat az alábbi táblázat mutatja:

Becslésünk egyik figyelemre méltó eredménye, hogy a Fidesz támogatottsága a társadalom körében nem éri el az 50%-ot, az erős kampány ellenére sem. További fontos eredmény, hogy az MDF támogatottsága a teljes társadalomban nem haladja meg a bejutási küszöböt, az LMP viszont minden lehetséges forgatókönyv szerint elegendő támogatást élvez a bejutáshoz. Minden egyes forgatókönyvben számoltunk az úgynevezett impulzív szavazókkal, akik nem rendelkeznek kialakult pártpreferenciákkal a lekérdezések időpontjában (17-18% az arányt tételeztünk fel a teljes társadalmon belül, a Századvég kutatása szerint ez az arány 18%).

A választás kimenetelének becsléséhez figyelembe kell vennünk, hogy ki fog valóban elmenni a szavazásra. A kampányok egyik legfontosabb célja a szavazótábor bővítése mellett a tábor mobilizálása. Ahhoz tehát, hogy modellünk a választás kimenetelének becslésére is alkalmas legyen, figyelembe kell vennünk a pártok mozgósítási képességét. Ezzel kapcsolatban úgyszintén három lehetséges forgatókönyvet vázoltunk fel a mozgósítási arányokat tekintve (legalacsonyabbtól a legmagasabbig). Hangsúlyozzuk, hogy ezek az adatok is hipotetikusak:
1. Sorrend: MSZP 70%, MDF 75%, Fidesz 80%, Jobbik 85%, LMP 90%
2. Sorrend: MSZP 70%, Fidesz 75%, MDF 80%, LMP 85%, Jobbik 90%
3. Sorrend: MSZP 70%, MDF 75%, Fidesz 80%, LMP 85%, Jobbik 90%

Becsléseink szerint a választások kimenetele az alábbi szerint alakul (az impulzív szavazók a mért eloszlásnak megfelelően szavaznak, az egyéni listás szavazások kimenetelét nem tartalmazza becslésünk):

Eredményeink tehát azt mutatják, hogy a közvélemény-kutatási eredmények – annak ellenére, hogy keresztmetszeti információkkal látják el a pártokat és a szavazókat – nem feltétlenül alkalmasak arra, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le belőlük a választás pontos kimenetelére vonatkozóan. Becsléseink szerint – amely a TÁRKI által becsült értékektől kis mértékben eltér –, ha a Jobbik valóban komoly mozgósításra képes, a parlamenti választásokon elért eredménye könnyen meghaladhatja akár a 13-14%-ot is, az LMP pedig ugyanezen feltétel teljesülése esetén biztosítja helyét az elkövetkezendő négy évben a Parlamentben. Az MDF eredményeink szerint a következő ciklusban valószínűleg nem szerez mandátumot.

Még egyszer hangsúlyozzuk: szimulációs modellünkben mérési adatok hiányában – hiszen maga a mérés is problematikus – hipotetikus, becsült értékeket használtunk. Így nyert eredményeink azonban azt mutatják, hogy miközben a Fidesz valószínűleg fölényesen nyerni fog, az MSZP támogatottsága meghaladja a jelenleg mért szintet (akár 20% fölé is emelkedhet). A kisebb pártokkal kapcsolatos előrejelzésünk értékelésekor és értelmezésekor azonban hangsúlyoznunk kell, hogy az impulzív szavazók között sokakat meggyőzhetnek – így a Jobbik és az LMP jóval komolyabb súlyt képviselhetnek a Parlamentben, mint ahogy azt a közvélemény-kutatások sugallják. A részvételi arányra vonatkozó becslésünk azt mutatja, hogy bár ez nem fogja elérni a legutóbbi választáson mért – a magyar demokráciában a rendszerváltás óta majdnem a legmagasabb – 67%-os értéket, megközelítheti azt (63-65%).

Bár igyekeztünk rámutatni arra, hogyan „javíthatók” egy szimulációs eljárás segítségével a közvélemény-kutatásokból nyert adatok, írásunk legfontosabb „üzenete” a választások előtt az, hogy az új kelet-európai demokráciákban – így Magyarországon is – különösen fontos, hogy az állampolgárok éljenek a szabad választás jogával, amelynek kivívása a rendszerváltás egyik legnagyobb eredményének számít.

2010. április 9. péntek 10:51

forrás: www.indy.media.hu

http://m.blog.hu/fl/flood/image/comics_1003/forradalmi_izek_lego_floodbl…

Közösségen belül vagy ismeretségi körben történt szexuális erőszak kezelésének egy módszere. Nőnapra, ha megkésve is.

Országos bojkottra szólítanak fel civil szervezetek,
mert az Auchan Magyarország Kft. kérésükkel ellentétben nem állt el természetromboló áruházbővítési szándékától.

http://index.hu/kulfold/2010/02/11/franciaorszagban_buntetes_var_a_kapua…

(Emlékszel Vercors könyvéből a német tisztre,
aki nyájassággal és Hölderlinnel
akarta meghódítani Franciaországot
– s aztán rájött: hiába beszél?)

1993-ban és 2005-ben San Francisco-ban ellenállás bontakozott ki a tömegközlekedés jegyárainak emelése kapcsán. Az akció antikapitalistának indult, de beolvadt a rendszerbe. Igaz, hogy ennek már több éve, de talán tanulságokkal szolgálhat ha a jelenlegi, budapesti sztrájkot szeretnénk értelmezni, esetleg továbbgondolni.

„Amerika első számú biztonsági kockázatának” nevezte nemrég az Egyesült Államom titkosszolgálati főnöke a globális gazdasági krízis nyomán sok országban kiéleződött szociális feszültségeket. Az Economist Intelligence Unit kockázati térképén Magyarország is a magas kockázatú országok között szerepel.