
Önmagában semmilyen jelentősége nincs valamilyen újabb szubkultúra vagy párhuzamos nyilvánosság kialakításának, ha az nem a legszélesebb tömegeket célozza. A szélsőjobb régóta létező és igen kiterjedt párhuzamos nyilvánosságának is abból a részéből lett országos politikai tényező, ami a legkeményebb bulvár módszerrel vagy populáris stílussal operál (kuruc.info, Kárpátia együttes).

„Hát, nem megy. Próbáltam, próbáltam, de nem. Nekem ebben a kampányban semmi olyan nem jutott eszembe, amit megosztanék, túl azon, hogy érzelmileg érint, kizsigerel, meghasonlít. Igen, passzivista vagyok; igen, minél rosszabb, annál jobb; igen, nem megyek el szavazni.”

„az egyetlen dolog, amire kíváncsi vagyok, az valamilyen részvételiség felé vezető út . a többi uncsi. és röhöghetnékem támad, hogy demokratikus intézményrendszerünknél még egy facebook nevű kereskedelmi termék is részvételibb, demokratikusabb, akármibb.”

Őszintén szólva furcsának tartom, amikor valakik fumigálják (lekicsinylik - a szerk.) a jelenlegi rendszerben elért – kétségkívül kevéssé forradalmi, és általam sem elégségesnek tartott vívmányokat- és nem tudnak semmi mást felmutatni, mint pár, nagyon radikálisan a polc legfeltűnőbb részén tárolt Marx-kötetet, meg az ellen-operabált.

Elvtársak.
Útmutatást nyilván nem vártok, de véleményt talán igen.
Mindig inkább egy utcakő, mint milliónyi szavazat, de mi van ha egy utcakő sincs?

A hét kérdés arról szól, hogy mit gondoljunk a Jobbikról, LMP-ről, van-e értelme szavazni, van-e értelme bármilyen politikai cselekvésnek, lehet-e pártok nélkül politizálni és ha igen, mit kéne tenni. Vajon mi a legjobb taktika: a „legkisebb rossz választása”, a „minél rosszabb, annál jobb, dőljön a rendszer”, vagy valami más?

Közösségen belül vagy ismeretségi körben történt szexuális erőszak kezelésének egy módszere. Nőnapra, ha megkésve is.

1993-ban és 2005-ben San Francisco-ban ellenállás bontakozott ki a tömegközlekedés jegyárainak emelése kapcsán. Az akció antikapitalistának indult, de beolvadt a rendszerbe. Igaz, hogy ennek már több éve, de talán tanulságokkal szolgálhat ha a jelenlegi, budapesti sztrájkot szeretnénk értelmezni, esetleg továbbgondolni.

Kezdetben Spanyolország területének felén a parasztság és a munkásosztály fegyveres ellenállással akadályozta meg a jobboldali puccsot, és csak három évig tartó polgárháború (1936-39) után vált a fasiszta győzelem biztossá. De bizonyos értelemben a fasiszta felkelés azonnali siker volt: a munkásosztály és a parasztság feláldozta a saját szükségleteiért és igényeiért való küzdelmet, és egyesült a kapitalizmus liberális és radikális támogatóival, abban a harcban, hogy megóvja a kapitalista uralom egyik formáját – a demokráciát – a másiktól – a fasizmustól.

Soha nem kellett annyira reménykednünk, mint most. A válság arra jó, hogy a gödör aljára érve elrugaszkodjunk, és megpróbáljunk a felszínre jutni. Mintha a világ vadonatúj eszmékkel lenne áldott állapotban. Olyanokkal, amelyek keresztülmetszik a hagyományos eszmeáramlatokat. Sok a kísérlet a visszafordíthatatlanul globálissá váló világ reflexiójára, és olyan globális és lokális utópiák kidolgozására, melyek nélkül nem tudunk kikecmeregni a jelenlegi válságos állapotból. Egyre inkább látható, hogy a fiatal értelmiség egy része nem csupán szembefordul a régi megoldásokkal, de egyben új utakat is keres. Mintha érzékelné, hogy a politikai és gazdasági elitek csődje után szerepe a jövőben ismét felértékelődhet.
Hivatalos weboldal:
http://www.avarositanya.hu/site/index.php
(érdemes olvasgatni a cikkeket!)
Tölgyessy:
„Ami még kiáltó a Jobbik közönségéről, hogy a legfiatalabb párt. Különösen erős a fiatalok között, és meglepően erős az egyetemek világában. Nemcsak a bölcsészkarokon, nemcsak a történész hallgatók között, mert ott már régen ez a helyzet. Fölényesen veri a szocialistákat a fiatalok között.
Nálunk a bal helyett a jobboldalon tört ki a lázadás
A fiatalokban mindig benne van egy lázadási potenciál, ez általában a baloldalon szokott kitörni, nálunk ez jobboldalon törik ki, és azt mondják, ez a rendszer nem jó, nem lehet vele érzelmileg azonosulni, végtelenül igazságtalan. Ez hihetetlen kritika mindannyiunkkal szemben. A közvélemény sikertelennek, igazságtalannak érzi az egész országot és bántóan alkalmatlannak gondolja az elitet. Korruptnak, csirkefogónak és alkalmatlannak gondolja az elitet, és ez az elitellenesség is nagy részt megmutatkozik a Jobbik világában.
A Jobbik azt mondja, hogy Magyarországon nem jobb és baloldal van, hanem vannak a globalizáció, a világkapitalizmus ügynökei, akik egyformán liberálisok, és szerinte a Fidesz is ilyen.”
http://www.mr1-kossuth.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1118…
A Hirszerző cikke előtt, ami egy brit dokumentumfilmről szól, amelynek Curitiba város (Brazília) a témája, ajánlanék egy videót a városról:
http://www.youtube.com/watch?v=hRD3l3rlMpo
Ezen a város polgármestere azt mondja: „Az autó olyan, mint az anyósunk, jóba kell vele lennünk, de nem engedhetjük, hogy irányítsa az életünket.” A nyomornegyedek kapcsán kb. ezt: „A szolidaritás nem retorika kérdése, hanem érezni kell a mindennapi életét az összes városlakónak.”

Rendszerkritikus, fiatal társadalomtudósokat kérdeztünk meg arról, hogy ők miben látják az idei közgazdasági Nobel-díjat elnyerő Elinor Ostrom munkásságának lényegét. Egy ideje gyakrabban kapják ezt a díjat „alternatív” közgazdászok (Amartya Sen, Paul Krugman, Joseph E. Stiglitz) ezért a neoliberálisok természetesen már lekomcsizták az egész díjosztó bagázst, hogy abszolút politikai alapon adják a díjat. Érdekes, amikor a piacbarát, főáramba tartozó tudósok kapták a díjat, semmi sem zavarta őket. De nézzük inkább Ostrom kutatásait, a díj várható hatását és jelentőségét, illetve Ostromot, mint tudóst és a mögötte lévő személyt.
[Érdekes, mintha a forradalomnak csak formája lenne, tartalomról egy szó se esik. - indy]

A világmegváltó ‘68-as hippi-generáció most megy nyugdíjba, tanulságokat von le és hiányolja a mai lázadókat. A hatvanas évek lázadói csúfos vereséget szenvedtek el a tőkétől és a kapitalista államtól. Vajon a céljaik és eszményeik voltak helytelenek és a konfliktusuk illuzórikus? Egyesek szerint csupán lebecsülték az ellenfél erejét és a feladat súlyát.
Sheila Rowbotham, ismert baloldali feminista pár éve írt visszatekintésében is inkább a nosztalgia a meghatározó, akárcsak a magyar „nagy generáció” beképzelt tagjainál, de micsoda különbség ha azt nézzük, hogy Rowbotham a mai napig nem adta föl se marxista, se feminista meggyőződését!
A középütt olvasható „Egy rég elfelejtett háború” című szövegünk szerzőjének, Jenny Diskinek új könyve a hatvanas évekről.

Miért érdemes kukázni? Mik a munka világának alternatívái? Hogyan működik egy egy alulról szerveződő népkonyha és van-e ilyen nálunk?
A freegan-ek, kukázók azt használják fel, amit mások eldobnak. A freegan az ingyenes (free) és a vegán szavakból áll össze; egyszerre érvényesíti az állatvédelmi, fogyasztásellenes szempontokat, és az antikapitalista motivációkat, a szabad (nem bérmunkára kényszerülő élet gyakorlásának igényét.
You can find the same text in english here http://lmv.hu/node/3935
A lengyelországi Poznanban működik Európa egyik legrégibb foglaltháza, a Rozbrat. Most kilakoltatás fenyegeti, mert a város el akarja árverezni az épületet és a körülötte fekvő parkot. A május 6.-i nemzetközi akciónap keretében egy kis csoport tüntetett a Lengyel Nagykövetség előtt a „Mentsd meg a Rozbratot” feliratot tartva (remélhetőleg nem túl hibás lengyel nyelven). Átadtak egy levelet is, amit a nagykövet asszonynak valamint Poznan városának címeztek, és a házvezetőnő és kisgyereke vett át. Az tüntetésen egy tehén is részt vett.
Today (2009.04.06) a small group protested in front of the Polish Embassy in Budapest, showing the letters „Save Rozbrat” in a hopefully not so bad Polish. They gave a letter addressed to the ambassador and the city council of Poznan, which was received by the housekeeper and her small child. Rozbrat is one of the oldest squats in Europe and under threat of eviction these days because of an imminent auction. The squat called for an international day of action for May 6th.