indy.media.hu független média központ

Tankelkötés minusz, forradalmár arzenálbővités plusz. Simaszk a rohampáncéllal, molotov-koktél a vizagyuval, nemértemség a vak dühvel szemben. paulkemp most elmondja.

A cikket a beküldött hírek rovatból tettük át, nem tükrözi minden szerkesztő véleményét.

A nyugati demokráciák válsága egy francia elnökjelölt szerint is új megoldásokat követel. Javaslatát érdemes radikálisan tovább gondolni. A civil kontrollt intézményesítő néptribunátus bevezetésével és a parlament működésének átvilágításával ítélni lehet Gy. Ferenc és társai perében. Jogilag sem kell hozzá az elithatalom jóváhagyása, az OVB vagy az alkotmánybíróság kegye, sőt: mindezek független ellenőrzésére jön létre. A reakció nem késett: last minute CENZÚRA a „közszolgálati” rádióban- A mi időnk vasárnapi adását letiltották. Az indyn még lehet beszélni róla.

Előző - szokatlanul élénk vitát kiváltott - cikkemet azzal a kérdéssel zártam, hogy feltörhető-e az elit hatalma? És ha nem, akkor hogyan próbáljuk meg mégis?

Ám mielőtt nekifognánk az embert próbáló feladatnak, ebben a részben azt vizsgálom meg, hogy mitől ennyire süket és érzéketlen a magyar politikai rendszer minden kívülről jövő kezdeményezésre? Miért áll ellen minden változásnak? Miért sikeredett ilyen stabilra és jó-e ez nekünk? Ehhez térjünk vissza a kezdetekhez!

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közölte, hogy március 15. nem forradalom volt, hanem reform. Orbán Viktor márciusi 15-i beszédet tartott arisztokratázással, kormánymenesztő népszavazással. Kardos Gábor civil forradalmat vízionál itt az indy-n. Gyurcsánynál a „csendes többség”, Orbánnál az „új többség”, Kardosnál a civil társadalom. De kinél van a nép?

Nép nélkül nincs forradalom, de az alkotmány és a demokrácia egész jogrendszere is érvényét veszti, mivel a népszuverenitásra épül. Ha nincs nép és érvénytelen a demokratikus rendszer, akkor tudni kéne persze és illene kimondani, hogy mi van helyette – titokban készülő alkotmányreform helyett. Ja és az is kiderül végre, mi a fene az „államreform”.
A kapcsolódó rádióadás letölthető két részben a cikk alatti linkről

A Budapest Rádió (88.1) Demokrácia Rt című műsorában Répássy zavarában a csúszópénzhez hasonlította a költségtérítést. Szokatlanul éles és informatív interjú a hangtompított sajtószabadságú magyar médiában.

MÁSODSZOR IS FRISSÍTVE konkrét NÉPSZAVAZÁSI JAVASLATOKKAL (a cikk végén)

Az utca és a kormány, a jobb és a bal terrorja közé szorulva két tűz között találta magát a civil társadalom. Közben úgy tett, mintha nem tudná miért és hogyan került ilyen lehetetlen helyzetbe. Pedig leginkább neki, azaz nekünk kéne tudnunk. A cikk egy meglehetősen bonyolult szitu átfogó elemzésére és a kiút megfogalmazására vállalkozik. Tájkép csata közben.

Ki és miért híresztelte most a médiában, hogy az önkormányzati választásokon határozott rendőri jelenlét mellett fogunk választani, a terror árnyékában? Kinek lehetett érdeke a hazugság és látszólagos leleplezése, majd az ezután elszabadult szélsőjobbos népharag dúlása? Rém savanyú a magyar vérnarancs. Láthatjuk: a kétpártrendszer megbukott. Mindezek alapján mi jelenthet megoldást?

Amint az MTI, a Magyar Rádió, a Duna TV és több hírportál vasárnap beszámolt róla: "Országos Civil Fórum megalakítását kezdeményezi 16 értelmiségi és közéleti személyiség. A testület - a tervek szerint - egyeztető és közvetítő szerepet töltene be a helyi közösségek, szakmai szervezetek, civil csoportosulások összefogásának szolgálatában. A fórum célja a társadalmi szolidaritás hálózatainak kiépítése, a többpártállam elszámoltatása, és hatalmának korlátozása." (inforadio.hu)

A nyilatkozat teljes szövege elsőként itt az indyn jelenik meg.

A Humák után a Budapest társaság néven induló Élőláncot, név szerint Lányi Andrást faggattuk ki.
Mi van a két társaság kibogozhatatlannak tűnő viszony mögött? Mivel teltek a tavaszi választási bukta után a dolgos hétköznapok? Miért indítják az egykori terézvárosi fanyűvő polgármestert? Mivel tervezik semlegesíteni a fedő szervezet elnökségi tagját, Demján Sándort?

Dr. Demszky felkészültnek mondta az éjszakai akcióban résztvevő rendőröket. Gyurcsány szerint rend van, a rendőrség éjszaka megvédte az embereket. Érdemes utánajárni. 40 perc alatt mintegy harminc járókelőt és turistát inzultáltak szemlátomást teljesen indokolatlanul, miközben sehol egyetlen tüntetőt sem lehetett látni. Az ördög ezúttal is a részletekben van.

Frissítés: az Amnesty International jelentése szintén rendőri túlkapásokra figyelmeztet.

Mit kerestek itt? Lázadozni akartok? Nem tetszik a rendszer? – kérdezték a rendőrök attól a négy fiataltól, akik az utcán sétáltak este tíz előtt. Pechükre gyanusnak bizonyultak, és két festékes kannát találtak a hátizsákjukban, a matekfüzet mellett. Persze hogy bevitték őket.

Gyurcsány nem ura a helyzetnek – éjjel egyenes adásban beismerte. A kormány a kialakult helyzetben paradox módon legfeljebb azzal bizonyíthatná legitimitását, ha lemondana, mint ma hajnalban az igazságügyminiszter. Maradásával viszont a kormány azt bizonyítja, hogy nem legitim. Mi következik ebből és mit lehet tenni a demokrácia helyreállításáért? Miért nem fél ma sem az, aki a bibói értelemben demokrata?

A CB rádió jelez, újabb tüntetők közelednek, az egyik rendőr odaszól a másiknak, hogy talán be kéne szállni, nehogy nekik menjenek, mire a rendőrnő csak ennyit mond rezignáltan: „ha megvernek, verjenek, nem én tehetek erről az egészről”.

Feldühödött tüntetők foglalták el a Magyar Televízió épületét a Szabadság téren. A tömeg már tizenhetedikén estétől a Kossuth téren gyülekezet, hogy lemondassa a kormányt. Mint ismeretes tizenhetedikén, vasárnap látott napvilágot az a felvétel, amin a tavaszi választásokat megnyerő Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszél a szocialista párt zárt frakcióülésén.

„Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni… Nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél, két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt nem tudtuk korábban elképzelni”



/Gyurcsány Ferenc, 2006. május 26./

A mai, magát baloldalinak gondoló lakájsajtó attól nem lesz baloldali, hogy néha lehoz egy TGM cikket. (Persze baloldal nincs, ahogy jobb se, de ez most mindegy.)



Ráadásul nem is az a lényeg ami lejön, hanem ami nem. A lényeg a cenzúrának a módja, ami oly elképesztő, hogy elsőre nem is látunk különbséget a pártállami Kádár-korszak cenzúrájához képest. Másodszorra már igen: ügyesebb.

A második Gyurcsány-kormány 2006. június 9-én tette le hivatali esküjét. Ez lesz a rendszerváltás utáni ötödik szabadon választott kormány. De milyen lesz ez a kormány?

Ha a betegnek orvosa csak annyit mond, hogy tényleg pocsékul néz ki és szellemesen ismerteti betegsége tüneteit, arról mit gondolhat az ember… Tényleg, miért lázad az ember? Mert jó lenne, ha megint trendibb lenne a lázadás? Minek egy múlt századi modernségeszmény nevében kárhoztatni az ország elmaradottságát?


Ha TGM következetes globalizáció-kritikával bírálná az általa leírt tünetrendszert, szembe kellene néznie azzal, mennyiben támogatja ugyanazt a globális rendszert saját munkássága.

Vajon miért kérdés egyáltalán milyen programja lesz a kormánynak? Nem arra szavaztunk, hogy melyik pártnak milyen választási programja, illetve ezeknek milyen kombinációja valósuljon meg?


„Nagy változások” lesznek… Mihez képest? Nyilván a megszavazott programokhoz képest. Különben nem kellett volna titkolózni a változtatásokkal kapcsolatban.