indy.media.hu független média központ

Történetfilozófiainak álcázott, valójában inkább harci-pragmatikai jellegű osztályozási és észlelési séma, amely ritkán jelenik meg így megnevezett hivatkozásként, sokkal inkább egyfajta általános attitűd, mely létfontosságú szerepet tölt be a (magyarországi) neoliberális diskurzus strukturálásában, valamint stigmatizációs-marginalizációs gyakorlatának fenntartásában.

A „kelet-európai történelmi bölcsesség” (KETB) elmélete szerint „mi, kelet-európaiak” (eufémizmussal: közép-európaiak) történelmünk viszontagságai révén eljutottunk egyfajta magasabb megértéshez, amely szerint a társadalmi katasztrófákat maga a „hőbörgés”, a „demagógia”, a „populizmus”, azaz tulajdonképpen maga a politikai aktivitás okozza, ezért a megoldást egyszerűen az utóbbi leértékelése, illetve az úgynevezett „szakmaiság” (ld. ott) feltűnése jelenti.

Mivel a KETB szerint „minden út Rómába vezet”, azaz minden energikusabb politikai mozgalom tkp. a fasizmushoz vagy a sztálinizmushoz vezető (esetleg tudattalan) balgaság csupán, ezért a konkrét tartalmi elemzést egy-egy esetleges új hang megjelenésénél el sem kell végezni, a megszólaló mintegy automatikusan a jól megszokott fasiszta/sztálinista kategóriába esik, pusztán szokatlan hangütése vagy „életveszélyes” szóhasználata által (pl.: tőke, osztály, gazdagok/szegények, nép, Duna, erdő stb.).

A KETB hatalmas előnye, hogy az elemzőt éppúgy megszabadítja a történelmi ismeretek/elemzések átkos terhétől, mint a fennálló társadalmi-gazdasági viszonyok elemzésének veszélyétől, vagy éppen az újabb (nyugati) kritikai elméletekkel és mozgalmakkal való szembenézés fáradságától.

Ezáltal elérkezünk egy új, immár veszélytelen „politika” Kánaánjába, ahol a KETB képviselője – épp a KETB által – nyugodt lelkiismerettel, bátran, sőt büszkén élvezheti a KETB-kompatíbilis közbeszéd gyümölcseit (népszerűségi listák, a politikai vezetők öltözködése, beszédstílusa, autóvásárlásai, ingatlanügyei és nyaralási utalványai, másrészt a „független szakmaiság” analitikus gyönyörei).

Az így kialakított „politikai” miliő akaratlan (?) következménye a társadalom depolitizálódása, valamint a politikai gondolkodás teljes paralízise, amit csak az időnként fellángoló artikulátlan (ált. szélsőjobboldali) őrjöngés tör meg itt-ott, mintegy visszamenőlegesen igazolva a KETB hívei számára elméletük helyességét.