indy.media.hu független média központ

A téma legautentikusabb forrása Perkovátz Tamás blogja http://klimabarat.hu/node/115.

Ebben az ötletgazda tesz néhány erősen vitatható megállapítást:

1) „Mi okozza a reálszférában a jelenlegi gazdasági/pénzügyi válságot?
Az, hogy a gazdaság szereplőinek jelenleg csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésükre a gazdaság működtetéséhez szükséges csereeszköz a PÉNZ, s ami még van, az indokolatlanul megdrágult. (A jelen helyzetet kiváltó ok elemzése nem feladatunk, a dolgozat készítői csupán a megoldást keresik.)”

A zárójeles megjegyzés ügyes - éppen a lényegi kérdést hárítja el. Valóban az általa (valójában Milton Friedman és a monetaristák által) megjelölt ok a válság oka?

2) „Megengedi a hazai jogrend azt, hogy valaki alternatív pénzt hozzon forgalomba, akár „olcsóbban” is?
Nem. Ez szigorúan tilos, hiszen a pénz kibocsátása állami monopólium.
Mit lehet akkor tenni, olyan megoldást választva, ami egyrészt megfelel céljainknak (a pénzügyi/gazdasági válság hatásainak csökkentése = nagyobb mennyiségű csereeszköz olcsóbban), másrészről pedig eleget tesz a jelenlegi jogi szabályozásnak?
Nem pénzt kell csereeszközként használni, hanem az európai jogrend és a hazai jogrend által is megengedett elektronikus vagy papír alapú utalványt, melynek a hazai előírások szerint 100%-os valódi likvid pénz fedezettel kell rendelkeznie (ez a fedezet lehet például Ft, vagy Euró is). Ez az utalvány a gazdaság szereplői, az együttműködő partnerek között, megegyezésük esetén – mint csereeszköz - teljes mértékben átveheti a pénzhelyettesítő szerepet.”

3) „Hogyan „teremtődik” a kékfrank utalvány?
Két módon keletkezhet, kerülhet forgalomba.
1./ A szövetkezeti tag készpénzért szeretne Kékfrank utalvány – hoz jutni
• A szövetkezet tagja jelentkezik a számlavezető pénzintézetnél és általa meghatározott értékű euróért igényel kékfrank utalványt.
• A pénzintézet befogadja az eurót és azzal egyenértékű kékfrankot jóváír a tag kékfrank számláján.
• Az átvett eurót a pénzintézet leköti a szövetkezet központi számláján.
….
2./ A szövetkezeti tag hitelből vagy jelzáloghitel alapján szeretne Kékfrank – hoz jutni.
• A szövetkezet tagja jelentkezik a pénzintézetnél hitel felvétel céljából.
Például: 6.000 euró értékű kékfrank utalványhoz kíván jutni 10 éves futamidővel..
• A pénzintézet a klasszikus banki eljárást fogja elvégezni. A tagtól fedezetet fog kérni a hitelre, ezért díjat számol fel stb.
• A tag mondjuk jelzálogba fogja adni 10.000 euró értékű lakását, műhelyét, stb. és megkötik az euró hitelszerződést úgy, hogy a tag majd havonta törleszti a tőkét és a kamatot.
• A pénzintézet ezután jóváír 6.000 kékfrankot az igénylő tag kékfrank számlájára, s ezzel egyidejűleg 6.000 eurót, a valóságos hitelértéket átteszi a szövetkezet euró számlájára. (A kékfrank előírt 100%-os fedezete tehát biztosított!)
• Ezt a 6.000 eurót le kell kötni 30 napos ismétlődő betétre, a megállapodott futamidőre. A 6.000 euró kamatozni fog egyelőre a szövetkezet javára. A 6.000 kékfrank új utalvány pedig bekerül a tagok által működtetett rendszerbe.
• A hitelt felvevő tag mondjuk lakás felújításra fogja költeni utalványait: kifizeti vele a festőt, a parkettást, új konyhabútort és konyhagépeket vesz belőle. A kékfrankja jóváíródik az elfogadó partnereknél. A hitel felvevőnek a megállapodott kamattal kell havi ütemben törleszteni hitelét.
• Ha a hitel felvevői például egy hónapig nem váltják vissza euróra kapott kékfrankjukat, akkor a hitelfelvevő az egy hónapra lekötött 6.000 euró betéti kamatának 80 %-át megkapja. (A 20% megint megy, ill. most marad a szövetkezetnél) Az általa fizetendő valóságos kamat teher tehát a megállapodás szerinti hitelkamat mínusz a betéti kamat 80%-a. A hitelfelvevő tehát abban érdekelt, hogy a tagok egymás között használják cseréik során a kékfrank forgalomban maradjon, mert csak akkor tudja megkapni a betéti kamat 80 %-át! Így a jelenlegi piaci euró kamatnál lényegesebben kisebb költségért jut hozzá csereeszközéhez. (Ha a betéti kamat 3 %, a hitel kamat pedig 7 %, akkor a szövetkezeti tagnak az adott hónapban lényegében csupán 7- (3 x 0,8) = 4,6 % kamatot kell megfizetnie!)
• Ha a rendszerben a tagok visszaváltják kékfrankjukat euróra, vagyis beváltásra kerül a hitel fedezetéül szolgáló 6.000 euró, a tag akkor sem veszít, csupán a piaci kamat ellenében jutott hitelhez, mintha nem lenne kékfrank utalvány.”

Az 1)-hez. A válság oka természetesen nem az, hogy kevés a pénz. A pénz, mint közgazdasági kategória mindenek előtt emberek közötti termelési viszony. Amit a köztudat pénznek gondol, az csupán e termelési viszony dologi megjelenése. A pénznek „értéke”, vásárló ereje van, a pénz-viszony dologi megjelenésének mércéje van. Ha a pénzviszony zavartalan gazdasági viszonyokat fejez ki, akkor a pénzdolog mércéjének megváltozása arányos árváltozást okoz és így a pénz vásárlóereje változatlan marad. Ha viszont a pénzviszony összezavarodott gazdasági viszonyok része, akkor a vásárló ereje - lényegében függetlenül a pénz mennyiségétől - romlani fog, infláció kezdődik. Ha az infláció az árak és a pénztömeg rohamos növekedésével jár együtt, akkor nyílt inflációról beszélünk, ha viszont a pénz látszólag stabil árak és kordában tartott pénzmennyiség mellett veszíti el a vásárlóerejét (hosszabb ideig ez jellemezte a „létező szocializmus” legtöbb gazdaságát - amiket Kornai János hiánygazdaságoknak nevezett), akkor burkolt inflációról, vagy Kornaival szólva hiányról beszélünk. Tehát általában annak, hogy „kevés a pénz”, önmagában nincs értelme.

Valójában a gazdasági túltermelési válság oka a tőkés termelési mód egyik alapvető ellentmondása. A tőkés módon való termelés célja a minél nagyobb profit, és a profit kétféleképpen növelhető, a bevételek növelésével és a kiadások csökkentésével. A tőkés termelés alapja a bérmunka kizsákmányolása (nyugodtan tessék eltekinteni e szó pejoratív tartalmától - a kizsákmányoló tőke nem elvesz valamit a munkásoktól, ami az övék kellene, hogy legyen, hanem olyan többlet megtermelésére kényszeríti őket, amit e kényszer nélkül nem termelnének meg). Na már most - és ez a válságot okozó ellentmondás - a bérmunkások bére egyfelől a megtakarítandó költség, másfelől a profit forrását jelentő fizetőképes kereslet. Ezt az ellentmondást sem a keynesi állami költekezések, sem a friedmani monetáris szabályozás nem szüntette meg, legfeljebb ideig-óráig elhalasztotta a válság kitörését. Ahogy az 1974-es válság a keynesiánizmus kudarcát jelezte, úgy jelzi a mostani válság a monetarizmus (népszerű nevén a neoliberalizmus) kudarcát.

A 2) és 3) ellentmondásban vannak egymással. A 2)-ben az ötletgazda a Kékfrank-utalványok 100%-os likvid pénzfedezetről beszél, a 3)-ban viszont az utalványok pénzbeli ellenértékének kamatozó lekötéséről, ami azt jelenti, hogy a fedezet éppenséggel nem likvid, hiszen le van kötve.

Perkovátz úr itt nyilván nem tud különbséget tenni a letét és a betét között. A pénzfetisisztákra oly jellemző módon azt hiszi, hogy a lekötött betét az csak úgy kamatozik. Valójában az igazi 100%-os likvid pénzfedezet a letétbe helyezett pénz lenne, amihez az utalványok visszaváltásáig senki sem nyúlhat. Azonban ilyen megoldás mellett a letétbe helyezett pénz és az utalvány egyszerűen szerepet cseréltek volna, azaz nem történne semmi - legfeljebb az, ami akkor történt volna, ha Hamlet szerepébe Sir Laurence Oliver helyett egy vidéki csepürágó ugrott volna be. Egy biztos, az előadás (a gazdasági helyzet) ettől semmiképpen nem javulna. Más a helyzet, ha az utalvány ellenértéke betétként lesz lekötve. Ez a betét azért kamatozik, mert a bank azt megforgatja - egyszerűbb esetben kihitelezi - és ennek hozadékát osztja meg a betét tulajdonosával. Az előbbi példánkat folytatva, a vidéki ripacs nem Sir Oliver helyett, hanem mellette, vele egy szinpadon, egy időben játszaná a dán királyfi szerepét. Hogy ettől az előadás pocsékba menne, abban szinte 100%-ig biztosak lehetünk.

Engedtessék meg nekem egy jóslat. Néhány hónapon belül új pénzügyi botránytól lesz hangos a magyar ugar.

Teljesen jó az ötlet, amúgy a világon több helyen sikerrel alkalmazzák. Egy esély a velejéig romlott bankrendszer kikerülésére, és egy kis levegővételre a jobb, emberibb élet reményében.
Hátha 1x már leáldozik a pénzdiktatúra…