indy.media.hu független média központ

A munkavállalók megint megmozdultak. És most komoly, nehéz munka lesz lejáratni őket.

A sztrájk éppúgy, mint a szabotázs-értékű aggályos törvénybetartatás a munkavállalók részéről biztató. Egyrészt a munka törvénykönyvére eddig minden munkáltató könnyeden köphetett (és jegyezzük itt meg, tavaly január 1. óta a munkavállalók perjogát már adminisztratív pénzügyi gátakkal is szűkítették a munkaügyi bíróságok megváltozott perrendtartásukkal), itt az ideje, hogy legalább a törvények betartására kényszerítsék a munkavállalók őket. (Igaz, a hírek alig számolnak be, hogy a törvények aggályos betartása történik a garázsokban, ezért nincs kint elég jármű az utcán…) Másrészt az, hogy a kollektív szerződés kikényszerítése teljesen törvényes keretek közt, sőt direkt a törvények betartatása által történik, lelkesítő! Remek hír az is, hogy a depriválódó rétegek (pl. a buszvezetők, persze, tudjuk, inflációt követő emelések voltak a cégnél, de egyrészt bruttó, másrészt átlagos inflációmeghaladó, ebben benne volt a végkielégített haverok zsozsója is!) végre nem a depriváltak (pl. romák) ellen, hanem valódi problémájuk, a kizsákmányolóik ellen lépnek föl. Ez az igazi megtörése a gárdák veszélyének! A leszakadtak helyett végre a valódi problémaokozók, a kizsákmányolás fönntartói, fokozói kerültek a leszakadás szélére kerülők célkeresztjébe! (Hagyó, Demszky és Tarlós haverjai meg a nagy fizetések helyett kénytelenek lesznek végre dolgozni. A kapálás is becsületes munka ugyanis. Pontosítok: az legalább becsületes munka…)

A BKV pont az a hely, ahol az eddigi menedzsmentek – a mostanit is beleértve – igen kevéssé médiaképesek. Kocsis István sincs messze a vizsgálati fogságtól (igaz, talán - tettestársaival - az MVM vezetői székében elkövetett néhány éve érdemelne igazán alapos vizsgálatot), elődei leplezetlen disznóságai pedig már nem leplezhetőek. Legitim megszólalásuk így alig akadhat.
A pártpolitika csak módjával mer ráépülni a kérdésre, mivel mindkét – a de facto és a de iure – koalíciós pártnak egyaránt kellemetlen ügy, de az ellenzék sem mehet bele a túlzott támogatásba, hisz az összes ellenzéki párt is érintett a botrányokban, ráadásul amennyiben túlzott ígéretekbe mennek, a túlzott elkötelezettség Tarlós úrnak a következő ciklusban sokba kerülhet (értsd: kevesebb forrás marad „visszaforgatható” pártkassza-közeli státuszba), az MDF pedig nem futhat túlzottan populáris narratívába, viszont túl népszerűtlenbe sem… (A MIÉP meg már lényegtelen a fővárosban is.)

A különböző pártok közelében virágzó sajtótermékek és televíziók ezúttal aligha kockáztathatják, hogy komoly mértékben elítéljék a nagy szavazórétegeket jelentő és komoly szimpátiát elnyerő járművezetőket (mára alig akad olyan munkavállaló, aki a gazdasági elnyomás különböző formáitól ne szenvedne egyre inkább, ami csöndes szolidaritást eredményez az elviselt közlekedési megpróbáltatások ellenére is), így maradt a neoliberális, ám pártokhoz kevéssé kötött médiatermékeken (Hírszerző, Index, HVG, stb.) keresztüli mocskolódás, amik – a célközönség elérésének szempontjából - kevéssé hatékony felületek. Egy-két magas beosztású csinovnyik ugyan kemény hangú nyilatkozatokat tesz, de a vezetők, amennyiben maradt egy csöpp realitásérzékük, hallgatni fognak.

Bár nem érdemes a realitásérzékükben bízni. „Szuper kontroll csoportok” – tulajdonképpen munkáltatói terrorkommandók – kezdték járni a garázsokat rendkívüli munkáltatói jogokkal fölruházva (ami munkajogilag igen kényes, különös tekintettel a Mt. 74. § mindhárom bekezdésére*). Azt sem tudjuk, hogy mekkora plusz költséget jelent ezen „kontrollcsoportok” tevékenysége, megbízásuk mire terjed ki, honnét teremtették a szabad kapacitást (hogyan van ennyi szabad ember az adóforintjainkból és/vagy miért költenek több pénzt ilyen ökörségekre, amikor számukra is nyilvánvaló módon csak számukar vesztes munkaügyi pereket generálnak, evvel is növelve a cég működési költségeit), és főként: ki a felelős ezért? (Azt azért tudjuk, hogy két munkavállalót rendkívüli felmondással elbocsátottak [erről ld. Mt. 95. §, különös tekintettel a (2)**, valamint a 4. § mindhárom bekezdését***], hatnak írásbeli figyelmeztetést adtak– a féldebil magyar média szerint „fegyelmi indult”, a fegyelmi intézményét azonban a jelenleg hatályos Mt. nem ismeri -, azaz sikeresen teremtettek mártírokat.) És persze ilyenkor csak remélhetem, hogy új munkajogi pontok lesznek még e tájon a törvénykönyvben.

A cég pazarlásának megszűnését tovább várjuk – a jegyekből és bérletekből befolyó bevétel egyes számítások szerint alig haladja meg az árusító és ellenőrzőrendszer fönntartásának költségeit -, (!)a javítóműhelyekben a szerelők, karbantartók lassan már hazulról visznek be szerszámokat, ha dolgozni akarnak, vagy a régi, roncs autóbuszokat „herélik ki”, hogy alkatrészeket pótoljanak, a védőitalt és egyéb munkavédelmi juttatásokat már hónapok óta nem biztosítják számura. A buszvezetőket rá kívánják kényszeríteni az un. „osztott” munkaidő vállalására: azaz reggel 4-5 óra vezetés majd 4 óra pihenőidő (menjen haza aludni?), és délután újabb 4-5 óra forgalom. Cserébe megvonnák tőlük az év évi étkezési utalványok formájában kifizetett jutalmukat. Ezek a megszorítások a központban dolgozó vízfej dolgozóit természetesen nem érintenék, igaz, a műszakiak és forgalmiak nem érnek rá 15 soros tanulmányokat írni 12.000.000 forintért. Nem érnek rá, mert a 12 órás éjszakai műszak alatt kénytelenek a már 15 éve végleg amortizálódott járművekbe életet lehelni, amiket a buszvezetők sokszor embertelen közlekedési viszonyok közt naponta igyekeznek balesetmentesen vezetni. (Az információkért hála „Noel”-nek, a bekezdés az indexált [(!)] ponttól az ő hozzászólásának alig szerkeztett idézete.)

A vállalat vezetése nyilván tudta, meddig érvényes a kollektív szerződés, ám tárgyalások kezdeményezése nem történt a részükről – mondjuk legkésőbb fél évvel ezelőtt. Ez alapján a szakszervezet a szerződés meghosszabbításának szándékát joggal feltételezhette. Tudom, a menedzsment el volt foglalva avval, kinek kell épp csontig benyalni, kinek mennyit kell épp visszaosztani, de sajnos emellett kellett volna időt szakítani ilyen, a vállalat működését periferikusan azért befolyásoló tényezőkre is, mint a munkavállalók szerződési viszonyai…

Mi maradt még? A fölszólítás szolidaritásra. Ne csupán békével tűrjük a BKV-dolgozók jogos követeléseinek ránk nézve kellemetlen következményeit, de szimbolikusan, látható módon is juttassuk egymás tudomására, hogy az elesettekkel érzünk együtt! Mivel legutóbbi kezdeményezésem a színválasztás miatt teljes kudarcba fulladt, ezúttal minden résztvevőnek ízlésére bízom a színt.
Csak egy szót írjunk kitűzött szalagjainkra: SZOLIDARITÁS!
És tűzzük ki végre!

Merlin

Ui.: Kérek minden tisztelt hozzászólót, a pártpropagátorok megjegyzéseit ne vegyék tudomásul, bármilyen oldalról jöjjenek is!

*: 74. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalóval közölni, hogy a munkaviszonyból eredő munkáltatói jogokat és kötelességeket (munkáltatói jogkör) mely szerv vagy személy gyakorolja, illetve teljesíti.
(2) Ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított szerv, illetőleg személy gyakorolta, eljárása érvénytelen, kivéve, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró személy (szerv) jogosultságára.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.

**: 95. § (2) A rendkívüli felmondás indoka tekintetében a 89. § (2)**** bekezdését kell megfelelően alkalmazni. A munkáltatói rendkívüli felmondás közlése előtt lehetőséget kell adni a munkavállalónak a tervezett intézkedés indokainak megismerésére és a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre, kivéve, ha az eset összes körülményeiből következően ez a munkáltatótól nem várható el.

***: 4. § (1) Az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni.
(2) A jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy erre vezet.
(3) A rendeltetésellenes joggyakorlás hátrányos következményeit megfelelően orvosolni kell.

****: 89. § (2) A munkáltató - a (6) bekezdésben foglalt kivétellel - köteles felmondását megindokolni. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. [A (6) a nyugdíjba vonulókra vonakozik - M.]