indy.media.hu független média központ

- avagy a tiszteletbeli molnároszkárszépségversenygyőztes kiskirály kínos és kissé posztmodern esete a csillagszemű juhásszal

Vidám hangulatban tartották Papp Réka Kinga becsületsértési eljárását a Pesti Központi Kerületi Bíróság sokadik emeletének valamelyik hátsó folyosójáról nyíló termében. A magánvádló Verók István kerületi polgármester volt, a kis vádlottat a TASZ egyik aktivistája képviselte, ugyanaz a srác, aki Paizs Miklós védőjeként, szintén ének-ügyben az alábbi proto-jelenetnek volt főszereplője (index):

„Maga eddig hol volt?” - pirít rá a bírónő.
„Hát jöttem” - döbben le a tanítónénis stílustól az ügyvéd, majd zavartan előveszi barna reklámszatyrából munkaruháját, és nagy műgonddal beöltözik.

Hogy világos legyen, az ügy (nem a bírósági értelemben, hanem az egész ügy) három éve kezdődött a tipikus helyzettel, ami úgy néz ki, hogy a helyi Szabadon Választott Kiskirály valamilyen befektető kedvéért felássa a közteret, fejleszt, átalakít, építkezik, fákat nyilvánít életveszélyesnek, hogy ki lehessen vágni, és ha minden jól megy, választási ciklusokon átívelő, gazdagon szétkúrt homokgödrök szegélyezik útját, amit majd egy szép irodaházzal, bevásárló- és szórakoztatócentrummal, mélygarázzsal födnek be a lakosság legnagyobb megelégedésére, és csakúgy dől a lé.
Ennek általában semmi sem állhatja útját, még maga Arthur Dent sem, hacsak nem ébred fel idejekorán valamelyik civilszervezet, nem csináltat független szakértői vizsgálatot, hogy kiderítsék, mennyire semmi baj nincs a fákkal, mennyire semmi keresnivalója nincs egy ilyen helyen újabb mélygarázsoknak, nem tülkölik össze a környék lakóit, hogy hangosan tiltakozzanak.
Na, mostanában ez szokott történni. A VI. kerület helyeit sorra védi, védegeti az efféle beruházásoktól az Óvás, a Levegő Munkacsoport, a Szindikátus, a Védegylet és kisebb ad hoc szervezetek.
Ingatlanügyei miatt a VII. kerületi polgármester már lakat alatt van, a VI. kerületben cérnaszálon függnek a dózerek, egy ilyen hülye köztes állapot jellemző, semmi sincs teljesen lerombolva, de nem is igen maradt meg úgy, ahogy az jó volt, és nem lehet tudni, mi meddig húzható még, és hogy lesz vége.
Egyik ilyen hely a Hunyadi tér, ahol hagyományos őstermelős piac működik, háttérben egy szép, bár kissé ütött-kopott vásárcsarnokkal, körülötte fűvel, fával, játszótérrel, ezt akarták a mélygarázs májszterek megkaparintani, ami nem annyira szép, mint amennyire alliterál. Az ember első gondolata (inkább: zsinórban az első húsz): korrupció, az ottlakók és a földlakók semmibevétele egy kis befektetői zséért, vagy tán csak a valamitcsakletettemazasztalra fílingért, de utóbbi nem valószínű.
Lehettek volna itt is ilyen haragos, savanyú, ötlettelen, szedettvedett tüntetések, de a nép valahogy másképp viselkedik ezek hatására, mint kéne, úgyhogy Rékáék ismét performanszokkal kísérleteztek, és az utcai gerilla hölgy jól ismert, nyálas, elhasznált slágerek gyönyörűen eltalált (polgármesterizálódott) parafrázisait énekelte: Millió zsebbe száll, Hol van az a pénz, Az egyiknek sikerül (mármint rács mögé kerülnie, mint Hunvaldnak, a másiknak, Veróknak nem). Nézd, itt az összes: http://lmv.hu/verokrevumusorfuzet

Hát szóval az lett ebből, hogy ezekért a dalokért bíróságra vitte őt, és az őt idéző újságírót Verók. Az első fázis, a békítés sikertelenül záródott, mert István szerette volna, ha Réka bocsánatot kér (szeretett volna megbocsátani), de ő nem kért (így nem is kapott) bocsánatot, majd pár hétre rá ötven szimpatizáns feleannyi antipatizánssal és „SZÓLÁSSZABADSÁG NEMEGYENLŐ VÁDASKODÁS” táblával övezve újra elénekelte az inkriminált dalátiratokat, hogy Réka ne legyen egyedül perelhető. Ettől még perelhető volt egyedül is, mert az elsőrendű vádlott újságíró időközben levajazta, hogy neki ne kelljen ezt a hülye procedúrát végigszenvednie, Réka vele ellentétben viszont nem az a levajazós típus. A kibúvó alól való kibúvását igen logikusan azzal indokolta, hogy valakitől bocsánatot kérni csak bűnért szokás, ő azonban Verók ellen semminő bűnt el nem követett. Meg még valami homályosat és méltán álszerényet s makogott a művészet autonómiájával kapcsolatban. Megmásíthatatlan döntéséhez a mai tárgyaláson is tartotta magát. Hogy ezt az igen egyszerű, és olcsó megúszási lehetőséget a Vádlott nem használta ki, azon csodálkozott a Bíró is, aki egyébként elég laza modorban vezette le a tárgyalást, megengedte volna az ügyvédeknek, hogy talár nélkül dolgozzanak, ő maga viszont nem merte levenni, mert állítólag nem volt alatta semmi. Állítólag. Szigorúságot csak a bekiabáló drukkerekkel szemben alkalmazott, érthető módon, mert ha nem húzza meg a határt, akkor mindenki csak kiabálna, ami azért mégse megoldás.
Ezért csak vihogva, meg egymásra kacsinva ültünk, illetve egy Verók-fan odasustorogta maga elé, hogy kommunikáció szakos létére beszélni se tud, pedig szerintem nagyon is tud, mármint a Réka.
Sajnos a hülye poénokon túl „— Családi állapota? (számonkérőleg hátranéz vőlegény irányába) — Jelenleg hajadon” nem volt valami izgalmas a tárgyalás érdemi része, a vádnak nagyjából ugyanazok a kérdésként megfogalmazott érvei voltak, mint a védelemnek, csak fordítva, tehát amíg a jó oldalon állók meg voltak győződve róla, hogy az egésznek semmi köze Verók István teljességgel esetleges személyéhez, addig a gonoszok a performanszon exponált szerepet kapó Verók-portré emlegetéséhez ragaszkodtak. A védő ravasz kérdésére, hogy tudnak-e a kerületi ingatlanpanamákkal kapcsolatban folyó hatósági eljárásról, ha igen, hányról, István válasza az volt, hogy nem, ő csak hatalmas Euniós projektekről tud (jelezvén, hogy a fejlett világ mélygarázs-párti) Rékáé meg az, hogy igen, csak nem tudja mindet fejből. Az ügyvéd itt átnyújtott egy paksamétát a bírónak, kis híján sértődést okozván ezzel, de hát a dokument az dokument, a bírói fej sem káptalan, a tanúi fejek pláne nem, vannak nem relativizálható igazságok, mint például egy eljárás folyik-e vagy sem.
István magánvádló még politikai lejárató-kampányt sejdített a dolog mögött, és LMP-s körök befolyásával inszinuálta Vádlottat mondván, hogy az eseményeken LMP-s jelöltek is kiszúrhatók voltak a tömegből. Vádlott válasza erre nem az volt, hogy a politikai lejáratókampány nem tilos, és semmi helye a bíróságon, és még csak nem is az, hogy mindenki olyan tüntetésre megy, amilyenre akar, hanem mégjobb, az, hogy először is náluk a politika nem pártérdekek harcát jelenti, hanem közösségi érdekekért való kiállást, vagyis, amit eredetileg jelent, másodszor is, ők, „a köreink” LMP-seket is ekéznek rendesen, szóval egyensúly az van dögivel.
Nem is folytatom.

A tárgyalás nem ért véget, a bíró új, őszi időpontot tűzött ki, s Verók kifogására, hogy dehisz akkor lesznek a választások, először egy 160 dB-t meghaladó ÉS?!-sel válaszolt, aztán kitűnő szimbolikai érzékkel mégis módosította az időpontot október hónap hatodik napjára. Minden bajkeverőt földöntúli szeretettel várunk, és vár az addigra már hajadonságát hullatott Vádlottnő, legalábbis úgy tudom.