Hova tűnt a globkrit mozgalom? - ESF 2010, Isztambul

Aki részt vett a múlt héten megrendezett Európai Társadalmi Fórumon (ESF), az okkal eshetett kétségbe. Isztambulban 2010, július 1-4 között az ESF kvázi láthatatlan volt, akkor is ha kisebb tüntetéssel kezdődött, és nagyobbal ért véget. Nem lehetett érezni , hogy ami majdnem 10 éve indult mint egy európai, és globális összefogás a ’Lehet más a világ!’ jelszóval, az még élő lenne…

Lehet hogy felszínes vagyok, de szerintem a ’feeling’ fontos – az összetartozás, a színesség, a pezsgés a levegőben amikor a progresszív ötletek ütköznek. A fórum három helyszínen a részt vevő mozgalmárok, civilek, és aktivisták kevés voltak ahhoz, hogy tudják életre keltetni egy olyan teret, ami ürességből zsongott; egyetemi épületekben voltunk, sehol a környéken nem lehetett találni a globkrit mozgalmakról egy nyomát – ügy örültem volna, ha csak egy utcai falon találtam volna egy plakátot, egy szórólapot, de igazán kívülről nem lehetett tudni, hogy itt van az az összefogás, ami kitűzte magának olyan bátrán, hogy szembe száll azokkal, akik Davosban tanácskoznak évente, a síparadicsomban, akik a pénzügyi válságban nyertek, és akik abba a háborúba kezdték, ami ellen több millió ember tüntetett amikor még hittünk, hogy számít a véleményünk, számít ha sokan vagyunk.

Annak ellenére, hogy lenne miről dumálni, az információ csere felszínes volt: a részt vevők tudták, szerintem, hogy akkor is ha megszületik egy remek végső állásfoglalás, nem lesz súlya: ilyen kevés ember nem képvisel egy komoly alternatíva. Nekem ügy tűnt, hogy „game over” jel lebegett a fejünk felet.

Volt szép pillanatok:

- egy francia hálózat meghívott 10 iraki civil aktivistát – volt aki árvákkal foglalkozott, aki börtönben tartott rabok jógaiért állt ki, vagy aki a saját vallási közösség kiirtása ellen küzdött - és hálás voltam annak a lehetőségért, hogy hallhatom mit is csinálnak, és inni velük egy sört.

- tolmácsolás belső feszültségek miatt nem jött össze ahogy kellet volna, de igazán mindenki elég jól küzdött ezzel, és spontán módon sok kis nyelv csoportokat szerveztek össze, és a lenyűgözően tehetséges ’nemzetközi aktivisták’, akik 5 nyelv között agilisen váltanak, megoldották a kommunikációt.

Volt gondolat ébresztő kisebb gondolatok:

-a Görögök nem értenek, hogyan lehet őket, és a spanyolok, az olaszok, és a portugálok ’PIGS’ -nek nevezni, és senki nem borul ki. P.I.G.S – mert ők a leggyengébb közgazdasági láncszemek…

- a törökök nem kérnek az európai elavult technológiából, szennyező cégekből – ami megy oda, vissza fog kerülni ide, erősödve.

- az olasz óriás ifjúsági szervezet ARCI az „igazságos átalakulásról” beszélt – sőt érdekes volt látni mennyire feljebb ment a fontossági sorrenden és a napirenden a környezet, elsősorban a klímaváltozás: az ESF-en, ami inkább egy hagyományos baloldali tematikára épül, ez egy elég komoly változás jelenti, de sajnos túl későn jött. A zöld civil szervezetek nem nagyon képviseltek maguk. Volt egy professor úr, aki mondta, hogy 150 zöld szervezetet képviselte, csak ők nem jöttek el. Később hallottam, amikor véletlenül egy vegán kávézóban találtunk magunk, hogy a klímaváltozás, a harmadik híd építés, és a gátak ellen szerveződnek és az ottani zöld part nagyon aktívak, csak nem a fórumon látták a helyüket.

De összességében, elégi megszomorító volt… lehetek őszinte? Elmentünk vásárolni…ennek több értelme volt.

Nekem merült fel a kérdés, hogy vége van a ’globkrit mozgalmaknak’?

Lehet látni a neten, ahogy a környezeti ügyek fontosabbak lettek, nemzetközileg ekörül egyre többen szerveződnek: amikor egyszer a WTO központi úgy volt, most már a környezet van nyerő helyen - legalább sok nyugati országokban. Más fórumok és más formációk fontosabb lettek, mint pl. a Cochabamba Klima Fórum, ahol – lehet olvasni – „új erők” kezdenek formálni. Érdemes elolvasni, például, az Alternatives.ca honlapját, ahol éppen a torontói G20 csúcsről írnak – a globkrit szemlélet még él, akkor is ha a struktúrák változnak. A sikeresebb hálózati összefogások, ami a fórumban találtak egymáshoz, ’hatékonyabb’ módon szerveznek egymás között.

Végül is, ez egy kísérlet, erőviszonyokról szól, és éppen nem a szakszervezeti és szociális mozgalmak erősödnek, hanem a szociális-környezeti mozgalmak és civil hálózatok. A fórum a hagyományos baloldalnak egy kitörő lehetőség lehetett volna, de túl merevnek maradt, nem tudta kinőni a saját hatalmi szokásokból, és, úgy látszik, mindenki már máshol keresi egy reálisabb, hasznosabb időtöltést, mint a régi baloldal elhelyezkedési játszmákban részt venni, annak a frontális egyeztetési hagyományban unatkozni.

A fórum szervezési keret nem tudta eléget nyújtani azoknak, akik egy kevésbé központosított mozgalmi sokszínűséget követelték, és nehéz elképzelni, hogy a mostani formában, folytatni fog, legalább abban a formában.

forrás: lmv.hu
A szerző, Tracey Wheatley, a Védegylet munkatársa

Hozzászólások

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

korábbi cikk

Itt egy cikk, amely 6 éve azt jelezte előre, h ketté fog szakadni a „mozgalom”.
http://hungary.indymedia.org/node/6072
Most úgy tűnik, nem ketté-, hanem sokfelé szakadt. Érdemes lenne egy jobb, up-to-date-ebb elemzést írni egy olyannak, ami jobban benne van.

Beszamolo a VI. ESZF-ről

Beszámoló a VI. ESZF-ről
(Isztambul, 2010.július 1-4. között)

Szervezési gondok

A malmöi V. Európai Szociális Fórumot követő VI. ESZF előkészítése, szervezése rendkívül sok gonddal, kínnal-keservvel járt. A török szervezőbizottságban mintegy egy-másfél évvel ezelőtt komoly szakadás következett be, amelynek egyik oka politikai természetű volt, nevezetesen a baloldali pártok és a szakszervezetek, illetve a szélesebb, a pluralista részvétel mellett elkötelezett ifjúsági csoportok és a baloldali pártok között súlyos ellentétek feszültek. Pénzt és szervezőerőt is felmutató jelentős csoportok váltak ki az előkészítésből és csak távolról követték az eseményeket. Végül is a fórumot csaknem teljes egészében a radikálisabb török politikai baloldal, elsősorban a kurd felszabadítási mozgalom (a Mezopotámiai Szociális Fórum fő szervezői) és főleg két szakszervezet, így a DISK és a KESK bonyolították le. A többi szakszervezet tagsága és a baloldali civil szervezetek jelentős része távolmaradt az eseményektől. Az isztambuli ESZF-re való mozgósítás mesze elmaradt a kívánatostól, a Magyarország népességének közel kétszeresét kitevő török megapoliszban a rendezvény szinte észrevétlen maradt. Hozzájárult ehhez még az is, hogy az ESZF-hez a helyi városvezetés is ellenségesen állt hozzá. A korábbi ESZF-eket a helyszínt biztosító városok önkormányzata anyagilag és más módokon is segítette, amely Isztambulban sajnos elmaradt.

Mozgósítási problémák

A mozgósítás európai szinten is gyenge maradt, az informális vezetés (főleg az Európai Balpárt szervezetei: az FKP, a Rifondazione, a Die Linke és baloldali szakszervezetek, pl. a CGT, a CGIL, a COBAS) sem tettek meg mindent, nem vállalták fel az összeurópai mozgósítás koordinációs feladatait. Egyedül a zömében közép-és kelet-európai szervezeteket tömörítő Összeurópai Mozgósítási Bizottság tett eredményes erőfeszítéseket arra, hogy a térségből minél nagyobb számban legyenek jelen Isztambulban. Ez utóbbi eredményeként – a WSF, a Rosa Luxemburg Alapítvány és a Transform! anyagi támogatásával – Közép és Kelet-Európából közel 150-en , köztük Magyarországról mintegy 50 fő volt jelen a VI. ESZF rendezvényein. Összességében csak kb. 2000 fő regisztrált a fórumra Isztambulban, de ennek mintegy a fele volt csak külföldi. A július 3.-i színes tömegdemonstráció is csak 3000-5000 résztvevőt tudott felmutatni. Ezzel a „teljesítménnyel” a VI. ESZF a leggyengébb az európai szociális fórumok sorában.

Tartalmi kérdések/tematika

A korábban beharangozott, már fixált helyszín, az Aranyszarv-öböl partján elterülő modern magánegyetem helyett a fórumrendezvényekre a Taksim tértől nem messze található Macka park melleti Isztambuli Műszaki Egyetem helyiségeiben került sor. Hozzávetőleg 200 szemináriumra és műhelyvitára került sor, amelyeknek középpontjában a válságok és kiváltó okaik, illetve a leküzdésüket célzó lehetséges alternatívák szerepeltek. A nagy nyugat-európai szakszervezetek főleg neokeynesi és növekedéspárti álláspontot képviselték. Az egyéb témák között kiemelt helyet kaptak az oktatási rendszer piacosítását elvető viták, a fiatalok és a nők helyzetének javítását szolgáló javaslatok, valamint a Közel Kelet égető kérdései (pl. a palesztin kérdés mielőbbi rendezése, a gázai flotilla elleni támadás következményei) és nem utolsó sorban a kurdokkal való szolidaritás ügye. A beszélgetések során többen hangsúlyozták, hogy a válságok elleni eredményes küzdelemhez, az ellenállás fokozásához a rendszerkritikus erőknek széles összefogására kell törekedni és világossá kell tenni, hogy a történelmi megoldás a fennálló rendszer meghaladásában rejlik.

Szociális mozgalmak közgyűlése/Záródokumentum

Július 4-én a szociális mozgalmak közgyűlésén vita alakult ki abban a kérdésben , hogy az ESZF zárónyilatkozatában szerepeljen-e a válságok elleni mozgósítási felhívás. Ezt a francia szakszervezet, a CGT képviselője ellenezte, mivel a szeptember 29.-re meghirdetett szegénység-ellenes európai akciót az ETUC kezdeményezte és szerintük így ez nem kapcsolható az ESZF saját felhívásához. Végül a közgyűlés által elfogadott kompromisszumos zárónyilatkozat már nem említi az ETUC-ot. A záródokumentum két fontos kérdést tartalmaz:

1.) A válságokkal szemben összeurópai akciókat sürget szeptember 29.-re, pontosabban az előtte és az utána következő napokra.

2.) Az ESZF jövőjét illetően az ESZF informális vezetősége találkozót javasol október 23-24-re, vagy november 23-24-re Párizsban

Megismétlődött az IV. ESZF (Athén 2004) végén már megtapasztalt tanácstalanság, hogy a következő ESZF helyszínéről nincs döntés, mert nincs tiszta ESZF jövőkép és nincs a helyszínre vonatkozó konkrét javaslat. Ugyanakkor Kelet és Közép-Európa kifejezett hajlandóságot mutat a következő ESZF megszervezésére, amennyiben a feltételek biztosíthatóak. Lehetséges helyszínek: Bécs, Budapest, Prága, Kijev.
 .

A VI. ESZF rövid értékelése

Minden szervezési probléma ellenére az isztambuli fórumot sikerült megrendezni, amelyet pozitívumként kell értékelni, mert kb. 3-4 hónappal ezelőtt úgy látszott, hogy a fórum elmarad. A rendkívül szűkös anyagi háttér és humán erőforrás ellenére a VI. ESZF lehetővé tette az európai baloldal képviselőinek, civil csoportjainak az ismételt személyes találkozókat, a véleménycserét. Találkozhattunk a török szociális mozgalmak különböző áramlatainak aktivistáival, megismerhettük a Törökországot alapvetően foglalkoztató kérdéseket: a kurdok szabadságtörekvéseit, a gázai flotilla szomorú ügyét, a török szakszervezetek követeléseit.

A kelet-és közép-európai szociális mozgalmak tagjainak az összes résztvevők számához képest viszonylag magas aránya arra utal, hogy végre 5 év után kezd beérni a Kelet-és Közép-Európai Szociális Fórum általunk kezdeményezett gondolata. A térség mozgalmai integrálódtak a Prágai Tavasz II hálózat (Alternatívák a Jobboldali Szélsőségekkel Szemben) munkájába. Isztambulban kibővült a hálózat – több nyugat-európai szervezettel és más témákkal, így a gender ügyekkel, az egészségügy- oktatás és környezetvédelem kérdéseivel. Ez a pozitív fejlemény a hálózat nevének újrafogalmazását is felveti. A hanyatló ESZF mozgalmon belül most a hangsúly áttevődik Közép- és Kelet-Európára, amelynek félperifériás és perifériás helyzete a centrumországokhoz képest sokak számára egyre nyilvánvalóbb. A térség haladó mozgalmainak összefogására több kezdeményezés is elhangzott:

1.) Folytatni kell a rendszeres Skype-konferenciákat, egyeztetni és koordinálni kell akcióinkat és kampányainkat.
2.) A Prágai Tavasz II hálózat következő megbeszélését lehetőség szerint ebben az évben, de legkésőbb 2011 tavaszán újra meg kell tartani valahol a térségben: pl. Budapesten, vagy Kijevben, esetleg Vilniusban.
3.) Szorosabbra kell fűzni az együttműködést a környezetvédelmi mozgalmakkal, részt kell vennünk a térségben mások által rendezett konferenciákon, pl. Kijevben a klímaváltozással kapcsolatban
4.) Előadássorozatot/oktatást szervezünk a globalizáció káros következményeivel szemben – Moszkva, Kijev, Szentpétervár, Budapest – bevonva a Rosa Luxemburg Alapítvány, a Transform! Hálózat és egyéb (pl. EU-s pályázati) pénzeket is felkutatva.
5.) A tevékenységünket bemutató tájékoztatást, a kommunikációt magasabb szintre emeljük, pl. saját honlap, vagy a WSF-en önálló weboldal nyitása , rádió és/vagy TV lehetőségek kiaknázása: pl. alternatív adók Oroszországban, vagy idehaza
6.) Rövid maximum 2-3 oldalas beszámolókat készítünk az isztambuli fórum tapasztalatairól, amelyeket a levelezőlistákon eljuttatunk a szociális fórummozgalmak tagjai részére.
7.) A VI. ESZF-ről készített fényképeket és videokat, előadásainkat feltesszük a honlapunkra/ közösségi oldalakra.

Budapest, 2010. július 15.

Benyik Mátyás

Kakas a szemétdombon

Felment a kakas a szemétdomb tetejére, és elkukorékolta magát. Milyen szép innen fentről a világ, és mily nagyszerű, hogy végre egyedül vagyok - gondolta - majd pottyantott egyet.

Találó! A szekta

Találó! A szekta az szekta…

miért bitorlod a nevem?????

miért bitorlod a nevem te szektavezér, te?

Az 50 magyar az 50 turista

Az 50 magyar az 50 turista volt, akik egyetlen eseményen sem voltak jelen….

Az 50 magyar nem mind turista volt

Kedves névtelen8888!

Tévedésben van. Az 50 magyar közül többen, így alulírott is több eseményen volt jelen, sőt még előadást is tartott. Persze kétségtelenül igaz, hogy voltak olyanok is, akiket Isztambul neveztességei érdekekeltek, tehát semmi közük nem volt az ESZF-hez, de ők kisebbségben maradtak.

Benyik Mátyás

Milyen csodálatos

Milyen csodálatos, az ember csak feliratkozik (Sztambulba), majd kiruccan (Sztambulba). Csak úgy. Semmi kötelezettség, semmi nájntufájv, semmi. A „megjöttem Losziból” minősített esete. Globalizmus-ellenes szósszal leöntve.

Ez az ötven ingyenélő naplopó meg kitrendizik most éppen Sztambiba.
És egy (1!) képes volt még hozzá is szólni.
 Gratulálok!

És hogy miért ilyen unalmas és lapos a magyarindymédia?! : Azért, mert azok TI vagytok.

Abban nagyon igazad van,

hogy a résztvevők közül többen is hozzászólhatnának vagy interjút lehetne velük csinálni.
Felmerül a későbbiek során mgyarországi helyszín lehetősége is . Ki mit tenne érte?

Mármint úgy

Mármint úgy érted, elképzelhető, hogy valamikor idejön a többi ország 50 trendizője?

Biztosan lesznek hasonlóan szép élmények a globalitás-kriticizmus jegyében, mint például eme gyöngyszem:

”- egy francia hálózat meghívott 10 iraki civil aktivistát […]és hálás voltam annak a lehetőségért, hogy hallhatom mit is csinálnak, és inni velük egy sört.”

Értsd: végigpotyasörözni az egészet. Mert természetesen egy igaz hithű iraki, bármennyire is globkrit, alkoholt azt nem iszik. És - bár merő rosszindulat, tudom - szerintem a „francia hálózat” is csak Joa volt meg a haverok.

Ez van. A válság nem

Ez van. A válság nem megerősítette, hanem meggyengítette a globkrit mozgalmat. Egyrészt, sok országnak súlyos eladósodási problémája van, és megszorításokra kényszerül. Azaz: többé „nincs pénz” olyan bohóságokra, mint a szociális kiadások, pályázatok a balos értelmiség számára, hogy folytathassa szokásos életformáját, vagy társadalmi kísérleteket folytathasson. Inkább a „költségvetési szigor” és a „versenyképesség” kerül előtérbe. A gondolkodásmód visszafejlődik, korábbi évtizedeket idéz, a neokonzervativizmus visszajön a divatba. Azokban az országokban, ahol nem megszorítanak, ott az állam növeli a kiadásokat ugyan, de a bankok pénzzel való kitömése és a „corporate welfare” egyéb formái kerülnek előtérbe. Az egzisztenciális fenyegetettség miatt a középrétegek türelme elfogy, kevésbé lesznek nagyvonalúak, nő a szociális cinizmus. Az egyetemista fiatalok kezdenek a munkaerőpiac miatt aggódni, kevésbé érnek rá a világmegváltásra. Míg 2008 őszén néhányan esetleg abban hittek, hogy a válság bizonyos erjedéssel jár majd, felgyorsítja a társadalmi alternatívák keresését, illetve széles körben elterjeszti a fennálló rendszert megkérdőjelező véleményeket, a rendszerkritika valójában csendesebb, mint korábban. A politikai és gazdasági harcok egy szűkebb perspektívába kerültek át: amikor sztrájk vagy tüntetés van, akkor az csakis bérekért, segélyekért vagy az adók ellen folyik, és amikor a proli tüntet, a középosztály felismeri benne az „ellenségét”, aki „pont most követelőzik, amikor a válság miatt higgadtság lenne szükséges”. Az egyre kisebb torták elosztásának kérdése nem együttgondolkodáshoz, szolidaritáshoz vagy a rendszerről való újító és kritikus gondolkodáshoz vezet, hanem a szolidaritás csökkenéséhez, a rövidtávú, földhözragadt önérdekérvényesítés terjedéséhez. A válság most szépen megerősíti majd a kapitalizmust, mert az országok visszanyesik a szockiadásokat, visszanyomják a szakszervezeteket, csökkentik a béreket stb., és mivel minden válságot fellendülés követ és ezt is, ezért „nyilvánvaló” lesz, hogy ami nagyon hiányzott, az a józan, fegyelmezett kapitalizmus visszatérése, a válságot pedig az elkanászodott prolik okozták a szertelen követeléseikkel és lustaságukkal (ld. Görögország). Szóval roppant érdekes módon a kapitalista világgazdasági rendszer mostani megreccsenéséből a mindenféle alternatív és baloldali mozgalmak kerülnek ki középtávon vesztesként. Most szépen az alternatívákat kereső mozgalmak néhány évre téli álomba szenderednek.

hát, igen ez

hát, igen ez a realitás.

szerintem az a baj, hogy gondolatilag halott ez a rendszerkritikus vonal jelenleg. nem sikerült az új évezredre még megtalálni azt a hangot, ami felizgatna bárkit is. azokat sem, akik elvileg elkötetlezettek, tehát saját magunkat sem. akkor pedig nyilván nem lehet magabiztosan kiállni a porondra sem. pedig hála az internetnek, a régebbihez képesti olcsó nyomtatási lehetőségeknek, elvileg szerveződési, megjelenési eszközökben sokkal több a lehetőség, mint valaha. meg lehetne szólalni, ha lenne, mit mondani. szerintem az indy maga is jól tükrözi ezt. itt a weblap, de csak negyed gőzzel üzemel.

az nekem is szimpatikus, amit a cikk említ, hogy azért az ilyen-olyan egyedi ügyeben való munka, azért (főleg külföldön) működik.

az indyn csak addig volt

az indyn csak addig volt pezsgő élet, amíg gyakran látogatta „bt”, aki okosabb volt, mint az indy szerzők és törzsolvasók együttvéve (kivéve famot és Jesse Jamest)

...

Hát a BT volt a legsötétebb szemellenzős idióta.

Szevasz mferiusz!

:)

mferi , bt

Legutóbb a Rózsa- Flores ügy kapcsán látogatta az oldalt. Előtte és utána (most) hosszú szünet. Van valami hír róla?
bt meg többnyire akkor jött, mikor az MSZP-nek agitált valamiért.

Ennyi volt

Már Genovában se volt gondolat; csak a médiafelhajtás éltette eddig is az egészet.

a cikkben

van jó néhány nyelvtani és helyesírási hiba, gondolom a szerző nem magyar anyanyelvű. nem köllene kijavítani?

:)

eltaláltad, nem magyar anyanyelvű. megtanult magyarul. tök jó, nem?
csúcs.
minek kijavítani.

Szerintem is jó ez így

Gratulálok Traceynek!
Egy-két -több jóbarát biztos akad, aki segít még a nyelvtanban.
A beszámoló nagyon élményszerű. Ismerkedő, sörözés kézfogással az iraki aktivistákkal, séta, vásárlás és a bemerevedett struktúra.
„Végül is, ez egy kísérlet, erőviszonyokról szól, és éppen nem a szakszervezeti és szociális mozgalmak erősödnek, hanem a szociális-környezeti mozgalmak és civil hálózatok.”
„A fórum szervezési keret nem tudta eléget nyújtani azoknak, akik egy kevésbé központosított mozgalmi sokszínűséget követelték, és nehéz elképzelni, hogy a mostani formában, folytatni fog, legalább abban a formában.”