indy.media.hu független média központ

A szerző Simonyi Bori, és Gedő Ibolya fényképes élménybeszámolója a Sirályban lesz április 10-én, 18.00 órakor. (Cím: Király utca 50.)




A Védegylet agrár munkacsoportjának aktivistájaként vettem részt a nyugat-afrikai Maliban, Sélingué falu mellett 2007. február 23-27-ig zajló Élelmiszer-önrendelkezési Világfórumon. Ez nem egy profi, szakmai beszámoló, hanem az én szubjektív jegyzeteim, aki strukturált infót szeretne, ajánlom az esemény honlapját : www.nyeleni2007.org

Az élelmiszer-önrendelkezést a Via Campesina dolgozta ki, az agrártermékek kereskedelméről hirdetett neoliberális megközelítés alternatívájaként. Meglepő módon ragaszkodik ahhoz az elképzeléshez, miszerint a gazdaság és kereskedelem az emberiség javát hivatott szolgálni. A mezőgazdaság jellegénél fogva szó szerint húsba vágó tevékenység: közvetlenül formálja természeti környezetünket és a saját egészségünket, termékei pedig nélkülözhetetlenek az élethez, ezért különösen súlyos közérdek fűzödik ahhoz, hogy milyen az uralkodó agrárpolitikai modell. Mindezekből egyértelműen következik, hogy az agrárpolitika az embereket, pontosabban a termelőket és fogyasztókat kell, hogy szolgálja. Azt, hogy elegendő mennyiségű, egészséges, a helyi kulturális hagyományba illeszkedő élelmiszert biztosítson. Hogy fenntarthatóan kezelje, gondját viselje a vidéki természetnek és tájnak, és munkát, megélhetést biztosítson a vidéki lakosságnak. Ezek a célok annyira fontosak, hogy e mozgalmak szerint minden államnak joga van ahhoz, hogy külső, felső kényszerektől függetlenül határozza meg saját agrárpolitikáját. Ez elvileg jobban szolgálja az olyan közcélokat is, mint például a környezeti fenntarthatóság ügye. A mai tapasztalatok szerint sokkal jobban, mint ha transznacionális cégek profitérdekei határozzák meg a globális agrár-rendszert.

A találkozó a legendás Mali nőalak, Nyéléni nevét viselte, aki lepipálta a férfiakat a monda szerint gazdálkodásban, és elegendő táplálékot biztosított az embereknek. A rendezvény célja az volt, hogy az élelmiszer-önrendelkezést a mezőgazdaság ügyében érintett társadalmi mozgalmak lehető legszélesebb körével megismertesse, új szövetségeket építve az elismertetéséért folytatott küzdelemben. Ennek megfelelően kistermelők halászok, pásztorok, őshonos népek, városi szakszervezetek, fogyasztói mozgalmak és környezetvédő civilek tanácskoztak egymással. Szerintem ezek az újszerű találkozások adták a Nyéléni fórum jelentőségét, az hogy a résztvevők napi problémáikról adtak tanúságot, és újra meg újra szembesültek gondjaik közös, globális eredetével.

Számomra a szakértői anyagokból ismert jelenségekről való személyes tanúságtételek jelentették a legnagyobb élményt. Az őshonos népek képviselői például, akik a reggeli „misztikán” (afrikai eredetű misztikus színház) népviseletbe öltözve, néha könnyek között mondták el, hogyan kergetik el őket az ősi földjeikről, hogyan lehetetlenítik el a hagyományos gazdálkodási módjaikat. Az országaikban hatalmon lévő kormányzatok vagy a városba költöztetik őket, vagy a legritkább esetben biztosítanak számukra elégséges földterületet ahhoz, hogy hagyományos gazdálkodási módjaikkal, mint a kézműves halászat, vagy vadászó-gyűjtögető életmód, lássák el magukat. Ehhez ugyanis nagyobb területre van szüksége egy adott közösségnek, mint intenzív mezőgazdasági művelés mellett. A nemzetközi, neoliberális agrárpolitikához igazodó államuk tehát gazdasági és politikai okokból beáldozza őket és hagyományos kultúrájukat.

A találkozón ott voltak az afrikai nőszervezetek képviselői is, akik elmondták, hogyan felejtik el az afrikai családanyák a hagyományos terményeket és recepteket, és veszik meg helyettük az importált termékeket veszik meg, mert „az a menő”. A tejszektor például számos afrikai országban nagy gondban van, mert az európai tejtermelés krónikus feleslegét tejpor formájában a fejlődő országok piacain értékesítik. Nem tudom, kóstoltatok-e már valaha tejporos tejet, még a kávéba tenni is nyomorult dolog, nemhogy magában inni tej helyett… Az afrikai Selinguében lépten-nyomon szép, kövér teheneket láttunk az árokparton. A kis boltok mégis tele voltak a nyugati tejporral, amit egy európai közértben hiába keresel, mert itt nem tudnák eladni. Párizsban csak a bevándorlók által lakott külvárosi kerületek egzotikus sarki boltjaiban, a kuszkusz és batáta között találni ugyanezt a tejport, nyilván, mert számukra immár a Nestlé tejpora is az otthon ízei közé tartozik.

A helyi agrárhelyzetet meghatározó másik fontos kérdés az adósságválság. Mali erősen eladósodott ország, és különösen azóta van bajban, amióta fő exportterméke, a gyapot világpiaci ára összeomlott. A törlesztés legfontosabb módja továbbra is a gyapot, nagyjából azonos termelést tudnak évente produkálni, bevételük belőle viszont egyre csökken, a kamatok meg csak gyűlnek. Nem kell különösebb paranoia ahhoz, hogy az ember egyetértsen egyes mozgalmár elemzőkkel, hogy a nagyhatalmak, akik a kezükben tartják a nemzetközi pénzügyi intézményeket, mindig csak annyi haladékot adnak ezeknek a reménytelenül eladósodott országoknak, hogy ne omoljanak teljesen össze. Az adósságtörlesztés feltételeinek diktálása révén viszont hosszú távon ellenőrzésük alatt tudják tartani ezeket az országokat, ami főleg akkor lett igazán hasznos, amikor hidegháború végével a katonai ellenőrzés eszközei kevésbé voltak használhatóak. Most az adósság, hitelek és segélyek révén osztják fel egymás között a nagyhatalmak a fejlődő országokat.

A jellegzetes helyi viseletet adó színes pamutszövetek engem kezdettől fogva nagyon izgattak. Bár egész Nyugat-Afrika ezt hordja, és még az is lehet, hogy afrikai gyapotból van, a gyapotot feldolgozatlanul exportálják, magát a szövetet Ázsiában gyártják, majd visszahozzák Afrikába, megfesteni afrikai ízlés szerint festik, bár mostanában az ázsiaiaknak már saját dizájnereik vannak. A még afrikában festett minták között vannak hagyományos szimbólumok, amik régen jelentettek valamit, de már nem nagyon tartják számon a jelentésüket, és vannak maiak, amelyek már nem tükrözik a hagyományokat. Mi több, a különböző szervezetek és mozgalmak saját mintát nyomnak, ami ugyanazt a funkciót tölti be, mint nálunk a feliratos pólók.

Az érdekes infókon túl nekem még nagy élmény volt a világ legtávolibb tájairól származó számtalan inspiráló személlyel való találkozás, amire másfajta konferenciák nem adnak alkalmat. Egy átlagos nemzetközi agrár-összejövetel szervezői arra koncentrálnak, hogy olyanokat hozzanak össze, akik amúgy is együtt dolgoznak, és utána is közvetlen munkakapcsolatban tudnak maradni. Ezek aztán már közös nyelvet beszélnek, otthonosan mozognak abban a közegben, ahol dolgoznak, és elmélyült elemzést, illetve konkrét tervezésre képesek együtt.

Sélinguéi találkozásaim nem ilyen jellegűek voltak. Olyan embereket ismertem meg, akikkel sokszor még konyha szinten sem volt közös nyelvünk (a latin-amerikaiak csak spanyolul tudtak). Az ő élményeiket nehéz lett volna a saját helyzetünkkel összehasonlítva értelmezni, mert annyira más az egész környezetük, annyira messze vannak minden értelemben egy magyarországi, fogyasztói életformától. Közös akciókat sem lett volna sok értelme együtt tervezni, a fizikai távolság, és a konkrét ügyek között kevés átfedés miatt. Maradt egy másfajta tudás, az érzelmi élmény, az alázattal eltöltő felismerés, hogy mennyi éles, paraszti józan ész, energia, hit, lakozik másokban, milyen körülmények között dolgoznak, mennyire a bőrükön élik meg azt, amiről beszélünk.

Végső következtetésként mit tudok levonni? Mi volt közös mindannyiunkban? Mi volt más? Első látásra néha zavarba ejtőnek tűnt a különbség az „fejlett” és „fejlődő” országokból érkező gazdák problémái között. A kanadai tejtermelő vagy lazachalász, amikor együtt szidja a neoliberalizmust az afrikai kistermelővel, elnyomott guatemalai őslakossal vagy brazil földnélküli munkással? Ez azért valahol fura. Néha kicsit erőltetettnek éreztem a „mind egy hajóban evezünk” megközelítést: azért Nyugat-Európában nem szoktak bádogvárosokban éhen halni a gazdálkodásból kiszorulók. A legrosszabb, ami történik velük az, hogy irodában kényszerülnek dolgozni agrárgazdálkodás helyett.

Ezzel most lehet hogy nem nyilvánítok ki nagy eredeti igazságot, de nekem ez volt a Nyeleni fórum tanulsága, ezt éreztem a bőrömön a Sélinguéi melegben és vörös porban. A kényszer a közös: mindannyiunk számára. Akiket ott láttam azok számára közös a foggal-körömmel vívandó véres harc, az, hogy a földjeiken maradhassanak, és megélhessenek a gazdálkodásból, abból, hogy szomszédjaiknak élelmet állítanak elő. A különbség annyi, hogy „északon” van alternatív megélhetés, illetve szociális háló. „Északon, a fejlett országokban is van persze kulturális, környezeti veszteség: az európai hagyományos mezőgazdasági kultúrtáj elvesztése, a pszichológiai veszteség, amit az identitástól való megfosztottság jelent, az öngyilkosság riasztó aránya. Mindezek azt mutatják, hogy nálunk talán pont azért, mert rejtettek a tünetek, a kényszer alattomosabban mérgezi a társadalmainkat. Én mindenesetre úgy jöttem el Nyeleniről, hogy bár eddig is tudtam hogy közös a csónak, de most kicsit jobban megismertem az utastársaimat is.





*********************************************



Képgaléria itt.

INFÓ A KÉPEKHEZ:

„AIDS-plakát”: „Együtt legyőzzük az AIDS-et” – az AIDS-fertőzöttek aránya Maliban hivatalos adatok szerint 1.7%-os, ami a legalacsonyabb értékek közé számít Afrikában

„Bamakó fővárosi szövetbolt”: a színes nyugat afrikai viseletet meghatározó nyomott pamutszövet egy bamakói boltocskában: a szomszédos helységben működő szabó rögtön ruhát is varr belőle…

„Kaszárnya”: „Escadron de Sélingué” a gyarmatosítók elhagyatott kaszárnyájának tűnt ez a lerobbant katonai telep a falu szélén. Mali, egykori francia gyarmatból 1960-ban vált függetlenné.

„Csacsifogat”: a jellegzetes helyi szamárfogatolási módszer: se gyeplő, se kantár: az irányváltoztatáshoz egy méretes pálcával vágják fejbe a csacsit. Háttérben a fórum résztvevőinek épített házak.

„Ebéd a földön ülve”: így zajlottak az étkezésen: helyi asszonyok főztjét ettük, gyékényszőnyegeken, tökedényekből. A kezdeti tumultus ugyan enyhült, be egy jó fél óra sorbanállás alap volt.

„Gyerek és csorda”: nem tudom mikor járnak ezek a gyerekek iskolába…háttérben a falu rizsföldjei, melyeket egy Világbanki projektből megvalósított duzzasztógát révén öntöznek.

„Import szarok”: tipikus falusi bolt: Nescafé, Lipton tea, tejpor garmadával, eldobható Bic borotva…

„Tömeg a kapu előtt”: A fórum bejárata, és a kerítésen kívül rekedt falusiak: aki ételosztáskor póruljárt, a kapu előtt összegyűlt árusoktól vehetett banánt vagy mangót (a szárított halat nem sokan merték megkóstólni) – már ha talált árust, aki vissza tudott adni a Bamakóban váltott 2000 CFA-os (Central African Franc, 2000CFA kb 3 euró) bankjegyeinkből

„A Mag Verse”: az egyik misztikának a gazdák vetőmagokkaé kapcsolatos jogai adták a témáját: a képen az iráni gazdák a Mag Versével

„Mali nőegylet”: a nulladik napon női gyűlés volt a World MArch of Women és a Mali Womens Forum szervezésében. A feminista megközelítés az agrárkérdésekben Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában sokkal lényegesebb, mint Európában: számos országban a helyi közösség nem ismeri el a nők jogát az önálló gazdálkodásra, földtulajdonlásra, atb.

„Mali nők”: az első napon a kíváncsi falusiak elözönlötték a Fórum helyszínét. Ezen a képen egyszerre látható a helyi nők két leggyakoribb kiegészítője: a háton lógó kisbaba, illetve a fejtetőn hordott teher.

„Misztika”: mexikói indián nő az őshonos népek misztikáján

„Szántás”: a rizsföldön minden családnak kb. 1 hektárnyi földje van, melyet két parcellára osztva művelnek. A talajelőkászítés első munkafázisa az ökörfogattal való durva szántás. Ezután jön a kézikapálás, majd az ültetés.

„Szemfüles anyuka”: az elnéptelenedő telepet az utolsó napon egyre többen szivárogtak be a faluból, kíváncsiságból, barátkozni, és az új barátságokat rögtön meg is pecsételni egy kis cadeau-val (ajándék). A képen látható szemfüles anyuka a moszkitóhálómat szerezte meg, de megígérte, hogy a kisbabájáé lesz. Nem vagyok meggyőződve, hogy nem a helyi piacon adta tovább némi készpénzért, de végülis nyilván az is a baba javát szolgálja …

Kapcsolódó linkek

• Tiken Jah Fakoly elefántcsontparti reggae sztár (a Szigeten is volt
• Hugó Chavez videóüzenete a Nyéléni fórum résztvevőinek (videó)